Mi van velem Kínában

 Az egyik első tavaszi napon amikor a meló éppen nyugis volt sétáltunk egy kört az erőműben és környékén. Olyan részeken főleg, ahova meló miatt nem kell menni tehát nem is szoktunk. Kb azóta tervezem, hogy a készült fotókat közzéteszem. Ma reggel a Lángos reklamált emailben, hogy nem frissítek soha így ezt a posztot neki ajánlom szegényes születésnapi meglepetés gyanánt :) Ha jól tudom mostanság lesz ismét 20 éves...

Mivel az ünnepelt híres motoros kezdjük az erőművi parkolóban készült gyöngyszemekkel.

A motorosok előszeretettel burkolják a tankot, a nyerget, vagy mindkettőt gyakorlatilag bármivel ami otthon akad. A szőnyegből készült komplett fedés a kedvencem.

 Az extra duda és a termosztartó nem ritka vendég. Nem nagyon látni kínait valami teás bödön nélkül amiben gyanús füvek úszkálnak. Ami nagyobb baj, hogy kínálgatnak is vele állandóan.

 A rendes kínaiak vigyáznak a bringára ezért 10 éves korában is rajta van az eredeti védő csomagolás. Nehogy a poros kínai levegő felsértse a drága jármű finom fényezését.

Bácsi festi a csőtartót. Nyilván szépen. Nem fog rohadni már az első télen....Ehez a munkához persze elengedhetetlen a biztosítóheveder :)

 Felmentünk a torony tetejére is megnézni, hogy halad a betonozás. A bácsi éppen a zsaluzathoz kapcsolt alsó járódeszkákat teszi feljebb. Visel biztosítóhevedert, de nincs kikötve, alatta a háló és ~165m extra biztonságos kínai légtér.

Így ni!

 Lenézve:

Az x lábak innen kissé filigránnak tűnnek, de mellé állva elég masszív az.

 Így néz ki a már elkészült torony a majdnem kész másik tetejéről. Becsületes nevük ötös és hatos. Látszik, hogy már majdnem azonos magasságban vagyunk.

 Nem sikerült még megfejtenünk miért is zárták akváriumba a szelepeket, de nem adjuk fel! továbbra is dolgozunk az ügyön.

 TRUE PINK LOVE! Priceless :) Rengeteg nő végez fizikai munkát ugyanis olcsóbb a női munkaerő itt is.

Érdekes szemüveg. Kerítésdrót pánt egyedileg méretre szabva, légüveg lencse...

 Benéztünk a játszótérre is.

A többiek raktak fel...nem tudok ekkorát ugrani...

 Pottyantós

 Belülről:

 A falu szélén találtunk elhagyatott régi házakat. Ez a löszfalnak van támasztva a hátával, mellette rendes barlanglakást is találtunk. A cserép tető alá nád réteget tettek gondolom a hőszigetelés miatt.

 Az ablakon benézve a fekhely látszik, előtte kint a két lyukba kell tüzet rakni télen. A forró füst keresztüláramlik az ágy alatt kialakított járatokon és jól átmelegíti. Fűtött ágy...nem rossz.

 Az ágy közepe már beomlott, látszanak a füstjáratok.

 Elhagyott barlanglakás bejárata. Szemét mindenhol, de oda lehetett jutni.

 A barlangban is padlófűtés volt! Ugyan csak az egyik kamrában, gondolom az volt az alvó-lakó rész. Az emelkedő járat megy a kémény felé, a másik oldal végén a barlangon kívül lehetett tüzet rakni. Később pár km-re innen találtunk jelenleg is lakott barlanglakást. Ha megtalálom a képet róla majd felteszem. Sőt nyárra a tolmácsom is beköltözött egy ilyenbe mert túl meleg a bérelt háza a faluban, a barlang meg jó hűs. Állítólag visszajárnak a feleségével a házba fürödni rendszeresen...remélem igaz.

A falusi fuvaros otthoni műhelye. Azon barátaimnak aki úgy gondolják, hogy nehéz körülmények között szerelnek autót....

 Csóközön :)

Nemrég ünnepeltük az otthon szokásos újévet és máris ünnepelni kell megint! A Kínai újév a legnagyobb ünnep itt, egy hét munkaszünet! Na ezt ne úgy képzeljük el hogy pénteken lelépnek az emberek egy kicsit korábban, következő hét ünnep, majd utána hétfőn jönnek szépen melózni!!

A forgatókönyv a következőképpen alakul. Mivel ez egy tradícionális családi ünnep mindenki hazautazik a családhoz és otthon ünnepel. A tehetősebbek a családdal együtt elutaznak valahova.  A közlekedés megbénul az emberáradattól, főleg a vonatok és buszok borzalmasak mert az átlag ember azt tudja megfizetni. A repülés nem olyan vészes de az is elég kemény. Természetesen vezetni se nagy öröm mert az egyébként is pánikra és rettegésre okot adó közlekedési kultúra tömeggel súlyosbodik ami hatványozza a kockázati elemeket és az ott töltendő időt is jelentősen növeli...hát...az élmény nem önthető szavakba. Ilyenkor egy 1 napos átlagos vonatút több napos tortúrává változik. Sokszor kerülővel próbálkoznak az emberek ha egy útvonal nagyon akadozik. Napokat várnak pályaudvarokon vagy buszmegállókban hogy feljussanak valami járgányra. Jellemzően rengeteg cuccal nyomják mindezt, mert egyrészt ajándékokat, másrészt otthon nem kapható javakat visznek a családnak, legalább van min aludni a peronon.

Itten van egy link öcsém küldte érdemes megnézni a képek nagyon jók:

http://www.boston.com/bigpicture/2011/02/chinese_new_year_2011.html

Ennek eredménye, hogy a melósok-akik jellemzően nem helyiek-elindulnak már az ünnep előtt akár egy héttel de lagalább pár nappal, hogy biztos hazaérjenek időben. Vissza se indulnak túl hamar, gondolom egy kis szabit is kivesznek, hogy megtoldják az ünnepet. A hivatalos ünnep vége után kb 2 hét eltelt mire rendes létszám volt az erőműben...

Tehát egy héttel korábban már tünedeznek el az emberek rendesen, egy hét ünneplés, majd kb két hét mire újra minden a régi. Magyarán 3-4 hét aktív seggvakarás volt az osztályrészünk ezen időszakban. Volt néhány dolog amit elő tudtunk készíteni, kit udtunk javítani magunk, de ezeken hamar túl estünk.

Már kb egy hónappal előtte tudtuk, hogy ez jön így két kolléga (akik egy másik hasonló munkán vannak kint Kínában) felvetette hogy utazzunk el egy kis szusszanásra. A mi csapatunkból végül csak én csatlakoztam hozzájuk, Csabihoz és Tamáshoz aki a feleségét és a kisfiát is elhozta. Uticélunk Hainan, kína legdélebbi pontján egy üdülősziget. Trópusi éghajlat, pálmafák, homokos tengerpart és orosz túristák özöne csalogatott minket. Nem bírtunk ellenállni na!

Xianban beszéltünk meg találkozót Csabival, innen volt közvetlen járatunk. Közben Tamás Pekingbe utazott hogy találkozzon a családdal és együtt jöjjenek Hainanra. Én taxival mentem Xianba, Csabi repülővel. Hajnalban indultunk tovább de Csabi gépe már este megérkezett így rá várt egy repülőtéri éjszaka. Gondoltam szolidarítok egyet és korábban elindultam ne érezze magát rosszul szegény Csabi a sok kínai között. Arra értem oda, hogy a kb. 30-35 ott éjszakázó utast leterelték a reptér érkezési oldalának a leghidegebb pontjára. 2-3 között értem oda de éveknek tűnt mire 6 körül kinyitott a reptéri kávézó és beülhettünk. Szétfagytunk konkrétan. Ááááh...

Sanya a déli szigetünknek is a déli részén van (helyes kiejtés:szánjá). Itt van egy repülőtér, meg egy másik a túloldalán a szigetnek. A reptéren kellett volna várnia a szálloda sofőrjének de semmi. 25 fok pálmafásinges emberek napszemüvegben, én meg jégeralsóban sízokniban és 3 pulóverben álltam  mert -5 fokból indultunk. Szálloda sofőrje sehol én éhes szomjas, izzad és egyre ingerültebb. Kicsit betegen indultam, ez se segített...Szálloda nevét nem tudjuk, telefonálgatás kezdődik. Kb 1.5-2 óra múlva ülünk egy iszonyat lepukkant amarikai kisbuszban ami a luxust képviselhette annó. Számunkra a működésképtelen légkondi és fix ablakok maradtak. :)) Ez a szálloda járműve. :)) Itt már kicsit gyanús volt a dolog. Maga a szálló jó helyen volt de inkább egy szobáztató motelnek tűnt elsőre mert volt egy rakat olyan szoba is aminek ablaka se volt meg fürdője se csak egy francia ágy oszt jóvan. Némi harc után sikerült fürdőszobás ablakos szobákat kapni és később kiderült, hogy nem kupiba kerültünk. A többi szobában jellemzően családok laktak. Végülis nem volt gond vele csak elsőre megijedtünk kicsit. Délután elhelyezkedtünk majd korai fekvés mert én ki akartam aludni magamból a kezdődő náthámat. Előtte egyébként is pörögtünk a melóban rendesen így fáradt is voltam.

 A Cafe World teraszán Csabival

 Estefelé már hűvösebb volt az idő de a pulcsi azért bőven elég volt, kellemesen lehetett a teraszon üldögélni. Ez a hely a tengerpart közvetlen közelében egy európai stílusú kávézó-étterem. Itthon nem lenne nagy szám de Kínában maga volt a menyország. Isteni kávét ittunk, volt lasagne és egyéb olaszos tészták. Félreértés ne essék kifejezetten szeretem a helyi kaját. Na jó nem mindet, de nagyon finomakat eszem, szokásomhoz híven jóízűen és sokat. Mindenesetre egy-két hónap után nem lehetett ellenállni az európai ízeknek és hangulatoknak amiket akkor és ott a teraszon kávézás és tésztázás képviselt. Itt már Szilvi, Lóri és Tamás is velünk volt és együtt elfogyasztottunk néhány üveg Tsingtao-t (kínai sör) is hogy valami helyi is kerüljön a belünkbe.

Sanya Project

Nem tudunk kibújni a bőrünkből, összedobtunk egy hűtőtornyot homokból. Tagadhatatlanul az is motivált minket, hogy lesz mit mutogatni az otthoni kollégáknak :) A helyi közönség szerintem nem értette, hogy mi ez mert a mellettünk "klasszikus" homokvárat építő amerikai párt nagyobb figyelem övezte. Ez minket nem hűtött le, végig röhögtük az egészet. Ez volt az igazi strandolós napunk.

Az volt a terv, hogy bérelünk egy autót és egy-két napot rászánunk a sziget megismerésére. Hainan szigete az ősi időkben a számüzetés helye volt, gyakorlatilag börtönsziget. Az utóbbi 15 évben vált turisztikai célponttá. Van egy "skanzen" nem messze Sanyától, ezt szerettük volna megnézni illetve az őserdőt is egy kis kirándulás-hegymászás keretében. Miután egy teljes napot letöltöttünk autószerzéssel, persze sikertelenül, ezeket a terveket szélnek eresztettük és újakat gyártottunk. Az autókeresős nap nagyon jó volt egyébként! :) Megismerkedtünk egy hostelben a recepciós csajjal aki unatkozott és felajánlotta hogy elkisér minket és fordít. Ez igen jól jött mert ketten a Csabival max. mutogatni tudtunk. Cserébe meghívtuk a lányt ebédre miután lejártuk a lábunkat, rengeteg emberrel beszéltünk, sokat röhögtünk, nagyon elfáradtunk és nem találtunk kocsit. Végül az utolsó helyen egy orosz nő aki kivételesen jól beszélt angolul elmagyarázta, hogy ilyenkor (Kínai új év) tele van a sziget és a kölcsönzősök a saját autóikat is kaiadják, sőt a szomszédaikét is, ezért ha nem foglaltunk előre akkor nincs esélyünk...OK végül csak felfogtuk...

Ha nincs autó béreljünk robogót! Ez se ment egyszerűen de sikerült. Másnap gyermeki izgalommal indultunk ketten motoros túrára, mer hát érthető módon Tamásék a kisgyerek miatt ezt kihagyták inkább. Indulás előtt kicsit karbantartottam a mert az egyik gépnek nem fogott az első féke rendesen, amit ingyen és bérmentve beállítottam helyettük :)

 Yalong Bay

Első megállónk a fenti öböl volt ami kb a legelegánsabb hely a szigeten. Gyönyörű homokos part, brutál turista központ rengeteg attrakcióval. Lehetett búvárkodni, kagylómúzeomot nézni, motorcsónakolni, vitorlázni stb. Ezek nem vonzottak nagyon inkább egy kis turista mentességre vágytunk ezért tovább álltunk. Az időjárás se volt döglesztően meleg, motorozni még kellemes volt de starndolni kicsit hüvös. Már sajnálom, de a környékbeli szállodákról és sétányokról nem készítettünk képeket, pedig a kontarszt kedvéért érdemes lett volna.

A következő falu nem volt messzebb 10 kilóméternél, ez itt a főtér!

A hölgy nem több mint egy méterre az út szélétől árulta husikat, ha megállsz a kocsival és letekered az ablakot válogathatsz is. Ez kép a motoron ülve készült :) A falu egy nagyon védett öböl belső részén fekszik. Az öböl egy részét körbemotoroztuk, láthatóan halászatból, kagylótermesztésből és rizstermelésből élnek, nem túl fényűzően de vidáman. Azt hallotuk, hogy Hainan szigetén a legmagasabb a várható élettartam Kínában. Sok halat esznek, mindíg jó az idő, nincs stressz, el tudom hinni a pletykát! Cserébe nem túl szépek a helyi csajok, legalábbis európai szemmel.

A triciklin a kissrácok nekünk pózolnak és idétlenkednek. Ez a kép a halászfalu belső részén készült, ahova először csak félve indultunk el. Miután láttuk, hogy nincs gond megkockáztrattuk, hogy megállunk a motorral és egy kis további bátorsággyűjtés után már fotózni is mertünk... Persze teljesen alaptalan volt a para de részemről először voltam ennyire szegény és elmaradott faluban így gőzöm nem volt mire lehet számítani.

Általános megoldás Kínában, hogy a kisgyerekek kivágott seggű ruhákban járnak. Így nem kell vesződni a pelenkával, a gyerek meg akkor végzi dolgát amikor csak akarja :)) Az alábbi képen megfigyelhető a nyitott ruhadarab. Ez nem otthoni átalakítás eredménye, hanem így lehet megvenni a boltban.

 A motorozós nap után ellátogattunk a helyi wellnessbe amit hot spring-ként ismer a helyi szleng. Egy melegvizű forrásra épült áztatóhely, teljesen európai színvonalon. Volt egy nagyobb medence, illetve sok kis 4-6 személyes is. A kis medencék mind különböző gyógynövények levével voltak felturbózva. Volt egy olyan medence is ahol tisztogató halak kajálták le az emberekről az elhalt hámsejteket (és a koszt). Mivel csikis vagyok és a medence teli volt halszarral itt nem időztünk több órát de ki kellett próbálni ezt is :)

 Az esték jelentős részét a Dolphin bárban töltöttük ahol filippínó zenekar játszott minden nap és igen jól. Jellemzően RHCP és egyéb örökzöldek mentek legnagyobb örömünkre. A zenekar baráti köre szinte mindig megjelent és beszállt egy kis örömzenélésre. Mi biliárdoztunk, isteni hamburgert ettünk és élveztük a majdnem otthoni hangulatot. Itt barátkoztunk össze néhány pilótával is akik a rohamosan fejlődő kínai légiközelekedés pilótahiányát enyhítik jelenlétükkel. Jellemzően családostul jönnek, azonos fizetés de alacsonyabb adók és az olcsó élet miatt. Volt amerikai, ír, mindenféle náció :) rendesen isznak és jól biliárdoznak. Verekedni is szeretnek...de nem Remélem másnaposan nem repülnek...nyilván nem... :))

Végezetül néhány kép a Dolphin emlékére:

 A zenekar :)

 Freud...

Engedek az őrjöngő tömegek követelésének, erőt veszek kozmikus lustaságomon, újra átmegyek harkályba a laptop előtt és blogírást mímelek. Sok a tartozásom, ha minden igaz idén még egy sort se írtam, szóval kezdjük az elején.

Dec 27-én nem túl nagy örömmel de azért lelkesen tértem vissza Peti kollégámmal. Igazi mélyvíz volt mert akkor volt az első indítás és az első tesztüzem az erőműben, tehát volt mit csinálni. Spannolt a kihívás. Így utólag legalábbis ezt mondom :) Tapasztaltabb kollégám egyéb elfoglaltságok miatt Budapesten kellett maradjon így nekünk kellett megoldani a dolgokat. Végül kisebb döccenőkkel de túlétük a dolgot.

Fontos a meló de azért szilveszterkor csak el kellett menni bulizni! Tartják a kínaiak is a Gergely naptár szerinti szilvesztert de az igazi banzáj a Kínai Újév ami egy hétig tart! Időközben összehaverkodtam egy Matt nevű sráccal a konditeremben aki amerikai fekete és angolt tanít a helyi nyelviskolában. Tud valamennyire kínaiul, főleg azért jött hogy fejlessze a nyelvtudását és egy kicsit kalandozzon. Mivel ő már régebb óta van itt tőle kértem tanácsot hova érdemes menni bulizni szilveszterkor. Mondta, hogy mennek valmi klubba csatlakozzunk nyugodtan.

31-én meló után kicsit szusszantunk, elmentünk egy kipróbált kajáldába, megvacsoráztunk majd irány a klub. Mivel nem tudtuk, hogy hol van és utcatáblát nem tudunk azonosítani a közeli McDonalds étteremben találkoztunk és átsétáltunk a szemközti kis utcában levő klubba. Egész nagy csapatba csöppentünk. Volt ott egy kanadai srác kínai feleséggel, Matt, szintén fekete USA-beli Drew és Tina plusz még egy lány aki indiai volt és szégyen szemre elfelejtettem a nevét... :(

Mivel ők mindannyian különböző nyelviskolákban dolgoztak egy rakat kínai ismerősük is ott volt, nagyrészt részegek ahogy kell.

Peti, Matt, Tina

Nagyon szeretett volna a Petivel és velem beszélgetni az egyik kínai lány de ő nem tudott angolul. Amikor megtudta hogy mi nem tudunk egy szót se kínaiul konkrétan sírva fakadt és vagy 20 percig bőgött!! Kicsit vicces volt, aztán nem :) Ez volt az egyik olyan helyzet amikor nagyon kijött hogy mennyire más kultúra. Sokkal inkább kimutatják, hogy mit éreznek legyen az pozitív vagy nem annyira. Na ezen azért hamar túltettük magunkat és azt is gyorsan megszuktuk, hogy mindenki minket néz folyamatosan :) Az egyik csaj a klubtulajdonos lányait tanítja ami azt eredményezte hogy ingyen ittunk meg rengeteg sört és whiskyt hajnal 3-ig. A tulaj is velünk ivott amíg össze nem esett valamikor éjfél után :)))

Később átmentünk egy másik helyre ahol volt rúdon pörgés is meg egy kicsit pörgősebb buli, de én ott már nem fényképeztem. A lányok viszont fényképeztek de őket azóta nem láttam, így sajnos a képeket se tudtam elkérni. Ha sikerül beszélni velük a képeket majd utólag feltöltöm.

A kínaiak egyébként nem egy partifész brigád inkább csak ücsörögnek és iszogatnak. A táncolás nem annyira pörög. A klubok berendezése is ehez igazodik. Sok ülőhely, boxok, körbeállható pultok és kis tánctér a jellemző. Az igazi tipikus kínai szórakozás a "KTV bar" ami gyakorlatilag egy karaoke klub. Hatalmas hely, pincérek serege, rengeteg kisebb nagyobb helység fullos karaoke felszereléssel, beülnek, berugnak, énekelnek majd hazafelé az utcán hánynak :))

 A lány akinek nem tudom a nevét :) szégyellem magam!

A rózsaszín ruhás hölgy itt már a buli vége fele haladt :)

Peti egyáltalán nem ivott de végig nyomta, sőt a végén jobban bírta mint mi :) Respect! :)

Ez már a második sz. klub alul a biztonsági őr rohambilije látszik!

 Na itt már hazamenés előtt vagyunk, én már hulla voltam. A háttérben a csávó a biztonsági őr. A DJ pult előtt áll és szigorúan figyel egész este! Azóta már megszoktam de első alkalommal nem tudtam betelni ezzel a szerkóval! A többiek folyamatosan csesztettek, hogy ne röhögjek mert kidobnak :)

Valamikor három után értünk haza a Petivel igen jó hangulatban és azzal az élménnyel gazdagodva, hogy Kínában is lehet bulizni ha akar az ember fia. Elalvás előtt még bejelentkeztem Skype-ra és beszéltem az otthoni cimborákkal akik akkor melegítettek a bulira...vicces volt :)

 Ma reggel átolvastam, kijavítottam néhány helyesírási hibát (Gyurinak köszi a lektorálást :)) Ezt az utolsó képet még ide kellett raknom annyira passzol a végére, pedig Pekingben készült hetekkel később! Egy kocsma bejárata mellett lőttem és természetesen igazodtunk a helyi elvárásokhoz.

Nos jelentem, mostanra lett honvágyam! Ezt biztos a közelgő hazaút is hozza magával, meg az, hogy mostanra baromi fáradt lettem minden szinten. Fizikailag is meg fejben is. Majd az otthoni halászlé karácsonykor helyrehoz mindent :)

Juteszembe dec. 21-én sörözés lesz, majd írok köremilt!

Nagyon sok minden történt, de ennek nagy része munkával kapcsolatos ami másnak baromi unalmas(időnként nekünk is...). Rendszeresen nem jófejek a kínaiak bár szerintem nem szándékosan. Az hogy mi haza akarunk menni 5-kor bennük szerintem fel se merül, maga az ötlet is olyan abszurd nekik, hogy a sokadik szólás után se megy be a szűrőn. Tegnap délelőtt elkezdtük szervezni a műszerbemérést egy csőben, egész nap tököltek, majd ötkor jelentkezik a figura. Vagy most megcsináljuk, vagy nem tudják mikor lehet legközelebb mert éjszaka elkezdik tölteni a csövet és nem tudják mikor eresztik le megint...Hét körül még csináltam egy-két fényképet a toronyban arról, ahogy reflektorfénynél fektetik a csöveket! Az egyik ilyen szerelő srác mondta pár héttel ezelőtt, hogy engedjem ki őket 6 körül kajálni mert utána bezár a kajálda és ők reggel 5-ig itt lesznek.

Sokat fejlődök activityben ugyanis a tolmács nem tud mindíg velem lenni és olyankor is kell komunikálni valahogy. A csövek oldala a gépházban már félig tele van a rajzainkkal. Lehet hogy február környékén majd le kell mosatni.

Voltunk megnézni az agyaghadsereget, na az egy jó nap volt de az egyetlen pihenőnapunk arra ment el a múlt hétvégén. Én azóta is fáradt vagyok :) A legfárasztóbb az volt, hogy 400 km távolt kelett megtenni Mr Pang taxijában ami nem túl kényelmes, de nem is ez az igazi probléma, hanem a stressz. A kínai közlekedési kultúra megérne egy külön blogot. Nem biztos, hogy belefogok... Mindenesetre a 400 km 7 óráig tart nagyrészt autópályán és izomlázam lett a seggembe a végére, mert úgy szorítottam a zabszemet. Az újaim meg belilultak és még mindíg látható a lenyomatuk a kapaszkodón. Másodpercenként képes bárki életveszélyes helyzetet teremteni. Ha Mr Pangnak nem sikerül, hamar kisegíti valaki a körülöttünk őgyelgő elmebetegek közül! Az hogy az autópályán szembe jön valaki éjszaka és levillog az állítólag tök átlagos. Szerencsére nem velem történt meg!

Ez fogad ahogy belépsz. Az ősi Kína és a modern kor kapcsolatát kívánják hangsúlyolni.

 Ez a bácsi találta meg a sírt '76-ban ha jól emlékszem. Az öntözéshez ástak kutat...

A fénykép egyébként azért készült mert láttuk, hogy ott kajál egy öreg fater valami gyanús cuccot és ki van téve egy tábla az asztalra: NO PHOTO! Mi meg szakadtunk a röhögéstől, hogy mért nem lehet fotózni a ruhatáros bácsit kaja közben :) Később kis segítséggel rájöttünk, hogy ki is a bácsi!

Agyaghadsereg után itt ettünk. Az étterem tulaja a taxisunk haverja volt, mellesleg  volt országos bajnok úszó. Az erről szóló tablót meg is kellett néznünk az étterem falán. Kínaiul elmondták, hogy ki kicsoda, meg minden ilyesmit, mi meg magyarul bólogattunk és mosolyogtunk. Néha kedélyesen hátba is veregettük egymást a hagyományos Kínai-Magyar barátság jegyében. A kaja egyébként nem volt túl jó, de végülis jóllaktunk.

Néhány életkép Baojiból:

Ez a lakástól kb 10 perc sétára van elég központi helyen. Valami patak és csatorna féle dolog aminek a szélén egy kis zöldségtermesztés is megfigyelhető amellet, hogy a házak csatornája is ide vezet (ok lehet hogy csak esővíz...)

Ez is elég központi helyen van! Szemfülesebbek észrevehetik az ablakon kivezetett (vélhetően füst)csöveket.

 És ami közvetlenül szemben van: Elegántos üzletek, jó éttermek :)

Voltam fodrásznál is. 500 huf fullos kiszolgálás! Ez a fekvő rendszerű hajmosó cucc állati kényelmes, javaslom az otthoni piarosoknak megfontolásra!

Hogy legyen bizonyítékom készült fotó meló közben is! :)

 Gépbeállítást ellenőrzünk, balról Gyuri, jobbról Mr. Li, háttal én.

Egy nő az építkezésen is nő! Figyeljük meg a kábelhúzáshoz elengedhetetlen eredeti gyíkbőr munkavédelmi lábbelit (férfiak makoscipőben nyomják, amikor én két zokniban és meleg bakancsban vagyok hogy ne fagyjon el a lábujjam). Valamint a helyi rajzfilmfigurának tűnő jelenséget formázó lufit.

Pár napja a darusok késése miatt lekéstük a kantin nyitvatartási idejét így muszáj volt a fauban keresni egy kajáldát. Végül betértünk a fenti helyre. A helyről annyit hogy az első héten biztos nem mentem volna be az ajtón, de most muszáj volt :) Tök kedvesek voltak, kimondottan finom és bőséges kaját adtak. A végén még közös fénykép is készült, ami sajnos kicsit homályos lett. Éppen várjuk a kaját.

 Szépen egyél na!

Így készült a kaja. Wokban ahogy kell! Tészta, fűszerek, egy kis hús meg zöldség, mintha a West-End alsó szintjén lennék ebédidőben! Tényleg nagyon finom volt :)

Egy szösszet a helyi munkavédelmi előírásokról! A két kiscsávó kb 15m magasan olyan álványzatról javít vakolatot amin nincs járófelület! Az hogy ki vannak kötve abszolút nem jellemző!! Lehet hogy azért csináltam a képet :) mi az hogy ki vannak kötve!! Napokig nem látok ilyet sokszor.

A fenti kép tökéletes bemutatása a helyi álványozó művészetnek! Ne rohanjunk, mint manapság mindenki! Szánjunk egy kis időt a mívesen kidolgozott kerítésdróttal kivitelezett rögzítésk megfigyelésére, majd találjuk meg a feljutás megfelelő módját. A helyes megfejtők között 15 percnél tovább is működő kínai öngyújtót sorsolunk ki!

Nem akartam megfeledkezni az egyik helyi beszállítónkról "Esztergályos Mami"-ról se! Az erőműtól nem messze van a műhely ahol dolgozik. Van lakatosuk, marójuk, hegesztőjük is. Kipróbált hely, meglepően szépen és pontosan dolgozik!!

Az előző beszámolóból kimaradt a lokál tüzép:

  Legközelebb talán kitérek a helyi supermarket különlegességeire :)

Ezt a képet a memóriakártyán felejtettem még régebbről és úgy éreztem meg kell osztanom :) két éve Francia országban síeltünk, ahol a Polarbear című tejbár közelében találkoztunk Batmannel és Robinnal (két sakál részeg angol srác) akikkel egy kis hógolyózás után egy közös fényképet is kellett készítenünk.

Node vissza Kínába...

Szinte észre se vettem olyan gyorsan eltelt az első hét. Sok munka sok új élmény és rengeteg újdonság mind munka mind kultúra, kaja stb. Egyelőre a Wan li hotel vendégei vagyunk ami tök kényelmes de már várom, hogy a bérelt lakásba költözzünk az mégis csak személyesebb lesz. Itt Kína belső részén a fehér ember ritka vendég ezért úgy néznek ránk mint az ufókra. Főleg olyan helyeken ahol nem nagyon fordul meg turista, de sokszor még a belvárosban is. Ez elég vicces tud lenni és egyelőre nem zavaró mert nem nagyon tolakodóak. Lehet, hogy két hónap múlva mást fogok mondani :)

Mindenki visszamosolyog, még nem volt rossz élményem az emberekkel. A kajától tartottam kicsit de még nem kellett sietnem a wc-re egyszer se pedig azt mondták a kollégák, hogy az első pár nap erről fog szólni. Remélem később se lesz ezzel gond. Egyébként finom a kaja és nagyon olcsó pesrsze nem a puccos éttermekben, de az se drága. Kifőzde 2-600 HUF egy tál étel, rendes étterem ~800-2500.

Válogattam pár képet az elmúlt hét terméséből meg párat elcsórtam egy kolléga fotóiból is. Íme:

 A szálló ahol lakom. Az ablakom a hátsó részen van. 15. emelet.

Kilátás az ablakomból balra:

Éjszaka is dolgoznak:

Kilátásom jobbra:

A Famen temlomot -amiről már töltöttem fel képeket a korábbi igen velős posztban- egy földrengés után rendesen fel kellett újítani. Afelújítás során került elő Buddha egyik újcsontja amit a templom közvetlen közelében felépített akármiben lehet megtekinteni. Az emlékmű két imádkozó kezet szimbolizál.

Ilyen a kilátás a teraszáról.

 Útközben fotóztam ezt azt. Például egy húsboltot.

 Egy gyöngyszem a közlekedésről.

 Az OBI helyi lerakata:

A termény betakarítása.

Megálltunk útközben egy városban pihenni pár percet, ez a helyi park.

Egy távoli az épülő erőműről. Ez egy bővítés, a 4 meglevő blokk mellé kerül 2 új.

Közelebbről a két épülő torony.

Az erőmű konyhája.

Ma volt szabadnapom (szombat), délelőtt egy kicsit kóboroltunk a városban, délután pedig a lakás berendezését intéztük. Szinte minden megvan, jövő héten költözünk valamelyik nap. Ma reggel kimosattam mindenemet a szállóban :)

Az első hétvégén elmentünk a kollégákkal egy közeli városkába ahol a Famen templom található. Ez Kína 4 legjelentősebb Budhista szent helyének egyike. Készítettem néhány képet ott is és út közben is:

Maga a templom.

 És a környéke.

Nagyon lassú a képfeltöltés...majd holnap folytatom :)

Jóccaka