Nemrég ünnepeltük az otthon szokásos újévet és máris ünnepelni kell megint! A Kínai újév a legnagyobb ünnep itt, egy hét munkaszünet! Na ezt ne úgy képzeljük el hogy pénteken lelépnek az emberek egy kicsit korábban, következő hét ünnep, majd utána hétfőn jönnek szépen melózni!!
A forgatókönyv a következőképpen alakul. Mivel ez egy tradícionális családi ünnep mindenki hazautazik a családhoz és otthon ünnepel. A tehetősebbek a családdal együtt elutaznak valahova. A közlekedés megbénul az emberáradattól, főleg a vonatok és buszok borzalmasak mert az átlag ember azt tudja megfizetni. A repülés nem olyan vészes de az is elég kemény. Természetesen vezetni se nagy öröm mert az egyébként is pánikra és rettegésre okot adó közlekedési kultúra tömeggel súlyosbodik ami hatványozza a kockázati elemeket és az ott töltendő időt is jelentősen növeli...hát...az élmény nem önthető szavakba. Ilyenkor egy 1 napos átlagos vonatút több napos tortúrává változik. Sokszor kerülővel próbálkoznak az emberek ha egy útvonal nagyon akadozik. Napokat várnak pályaudvarokon vagy buszmegállókban hogy feljussanak valami járgányra. Jellemzően rengeteg cuccal nyomják mindezt, mert egyrészt ajándékokat, másrészt otthon nem kapható javakat visznek a családnak, legalább van min aludni a peronon.
Itten van egy link öcsém küldte érdemes megnézni a képek nagyon jók:
http://www.boston.com/bigpicture/2011/02/chinese_new_year_2011.html
Ennek eredménye, hogy a melósok-akik jellemzően nem helyiek-elindulnak már az ünnep előtt akár egy héttel de lagalább pár nappal, hogy biztos hazaérjenek időben. Vissza se indulnak túl hamar, gondolom egy kis szabit is kivesznek, hogy megtoldják az ünnepet. A hivatalos ünnep vége után kb 2 hét eltelt mire rendes létszám volt az erőműben...
Tehát egy héttel korábban már tünedeznek el az emberek rendesen, egy hét ünneplés, majd kb két hét mire újra minden a régi. Magyarán 3-4 hét aktív seggvakarás volt az osztályrészünk ezen időszakban. Volt néhány dolog amit elő tudtunk készíteni, kit udtunk javítani magunk, de ezeken hamar túl estünk.
Már kb egy hónappal előtte tudtuk, hogy ez jön így két kolléga (akik egy másik hasonló munkán vannak kint Kínában) felvetette hogy utazzunk el egy kis szusszanásra. A mi csapatunkból végül csak én csatlakoztam hozzájuk, Csabihoz és Tamáshoz aki a feleségét és a kisfiát is elhozta. Uticélunk Hainan, kína legdélebbi pontján egy üdülősziget. Trópusi éghajlat, pálmafák, homokos tengerpart és orosz túristák özöne csalogatott minket. Nem bírtunk ellenállni na!
Xianban beszéltünk meg találkozót Csabival, innen volt közvetlen járatunk. Közben Tamás Pekingbe utazott hogy találkozzon a családdal és együtt jöjjenek Hainanra. Én taxival mentem Xianba, Csabi repülővel. Hajnalban indultunk tovább de Csabi gépe már este megérkezett így rá várt egy repülőtéri éjszaka. Gondoltam szolidarítok egyet és korábban elindultam ne érezze magát rosszul szegény Csabi a sok kínai között. Arra értem oda, hogy a kb. 30-35 ott éjszakázó utast leterelték a reptér érkezési oldalának a leghidegebb pontjára. 2-3 között értem oda de éveknek tűnt mire 6 körül kinyitott a reptéri kávézó és beülhettünk. Szétfagytunk konkrétan. Ááááh...
Sanya a déli szigetünknek is a déli részén van (helyes kiejtés:szánjá). Itt van egy repülőtér, meg egy másik a túloldalán a szigetnek. A reptéren kellett volna várnia a szálloda sofőrjének de semmi. 25 fok pálmafásinges emberek napszemüvegben, én meg jégeralsóban sízokniban és 3 pulóverben álltam mert -5 fokból indultunk. Szálloda sofőrje sehol én éhes szomjas, izzad és egyre ingerültebb. Kicsit betegen indultam, ez se segített...Szálloda nevét nem tudjuk, telefonálgatás kezdődik. Kb 1.5-2 óra múlva ülünk egy iszonyat lepukkant amarikai kisbuszban ami a luxust képviselhette annó. Számunkra a működésképtelen légkondi és fix ablakok maradtak. :)) Ez a szálloda járműve. :)) Itt már kicsit gyanús volt a dolog. Maga a szálló jó helyen volt de inkább egy szobáztató motelnek tűnt elsőre mert volt egy rakat olyan szoba is aminek ablaka se volt meg fürdője se csak egy francia ágy oszt jóvan. Némi harc után sikerült fürdőszobás ablakos szobákat kapni és később kiderült, hogy nem kupiba kerültünk. A többi szobában jellemzően családok laktak. Végülis nem volt gond vele csak elsőre megijedtünk kicsit. Délután elhelyezkedtünk majd korai fekvés mert én ki akartam aludni magamból a kezdődő náthámat. Előtte egyébként is pörögtünk a melóban rendesen így fáradt is voltam.
A Cafe World teraszán Csabival
Estefelé már hűvösebb volt az idő de a pulcsi azért bőven elég volt, kellemesen lehetett a teraszon üldögélni. Ez a hely a tengerpart közvetlen közelében egy európai stílusú kávézó-étterem. Itthon nem lenne nagy szám de Kínában maga volt a menyország. Isteni kávét ittunk, volt lasagne és egyéb olaszos tészták. Félreértés ne essék kifejezetten szeretem a helyi kaját. Na jó nem mindet, de nagyon finomakat eszem, szokásomhoz híven jóízűen és sokat. Mindenesetre egy-két hónap után nem lehetett ellenállni az európai ízeknek és hangulatoknak amiket akkor és ott a teraszon kávézás és tésztázás képviselt. Itt már Szilvi, Lóri és Tamás is velünk volt és együtt elfogyasztottunk néhány üveg Tsingtao-t (kínai sör) is hogy valami helyi is kerüljön a belünkbe.
Sanya Project
Nem tudunk kibújni a bőrünkből, összedobtunk egy hűtőtornyot homokból. Tagadhatatlanul az is motivált minket, hogy lesz mit mutogatni az otthoni kollégáknak :) A helyi közönség szerintem nem értette, hogy mi ez mert a mellettünk "klasszikus" homokvárat építő amerikai párt nagyobb figyelem övezte. Ez minket nem hűtött le, végig röhögtük az egészet. Ez volt az igazi strandolós napunk.
Az volt a terv, hogy bérelünk egy autót és egy-két napot rászánunk a sziget megismerésére. Hainan szigete az ősi időkben a számüzetés helye volt, gyakorlatilag börtönsziget. Az utóbbi 15 évben vált turisztikai célponttá. Van egy "skanzen" nem messze Sanyától, ezt szerettük volna megnézni illetve az őserdőt is egy kis kirándulás-hegymászás keretében. Miután egy teljes napot letöltöttünk autószerzéssel, persze sikertelenül, ezeket a terveket szélnek eresztettük és újakat gyártottunk. Az autókeresős nap nagyon jó volt egyébként! :) Megismerkedtünk egy hostelben a recepciós csajjal aki unatkozott és felajánlotta hogy elkisér minket és fordít. Ez igen jól jött mert ketten a Csabival max. mutogatni tudtunk. Cserébe meghívtuk a lányt ebédre miután lejártuk a lábunkat, rengeteg emberrel beszéltünk, sokat röhögtünk, nagyon elfáradtunk és nem találtunk kocsit. Végül az utolsó helyen egy orosz nő aki kivételesen jól beszélt angolul elmagyarázta, hogy ilyenkor (Kínai új év) tele van a sziget és a kölcsönzősök a saját autóikat is kaiadják, sőt a szomszédaikét is, ezért ha nem foglaltunk előre akkor nincs esélyünk...OK végül csak felfogtuk...
Ha nincs autó béreljünk robogót! Ez se ment egyszerűen de sikerült. Másnap gyermeki izgalommal indultunk ketten motoros túrára, mer hát érthető módon Tamásék a kisgyerek miatt ezt kihagyták inkább. Indulás előtt kicsit karbantartottam a mert az egyik gépnek nem fogott az első féke rendesen, amit ingyen és bérmentve beállítottam helyettük :)
Yalong Bay
Első megállónk a fenti öböl volt ami kb a legelegánsabb hely a szigeten. Gyönyörű homokos part, brutál turista központ rengeteg attrakcióval. Lehetett búvárkodni, kagylómúzeomot nézni, motorcsónakolni, vitorlázni stb. Ezek nem vonzottak nagyon inkább egy kis turista mentességre vágytunk ezért tovább álltunk. Az időjárás se volt döglesztően meleg, motorozni még kellemes volt de starndolni kicsit hüvös. Már sajnálom, de a környékbeli szállodákról és sétányokról nem készítettünk képeket, pedig a kontarszt kedvéért érdemes lett volna.
A következő falu nem volt messzebb 10 kilóméternél, ez itt a főtér!
A hölgy nem több mint egy méterre az út szélétől árulta husikat, ha megállsz a kocsival és letekered az ablakot válogathatsz is. Ez kép a motoron ülve készült :) A falu egy nagyon védett öböl belső részén fekszik. Az öböl egy részét körbemotoroztuk, láthatóan halászatból, kagylótermesztésből és rizstermelésből élnek, nem túl fényűzően de vidáman. Azt hallotuk, hogy Hainan szigetén a legmagasabb a várható élettartam Kínában. Sok halat esznek, mindíg jó az idő, nincs stressz, el tudom hinni a pletykát! Cserébe nem túl szépek a helyi csajok, legalábbis európai szemmel.
A triciklin a kissrácok nekünk pózolnak és idétlenkednek. Ez a kép a halászfalu belső részén készült, ahova először csak félve indultunk el. Miután láttuk, hogy nincs gond megkockáztrattuk, hogy megállunk a motorral és egy kis további bátorsággyűjtés után már fotózni is mertünk... Persze teljesen alaptalan volt a para de részemről először voltam ennyire szegény és elmaradott faluban így gőzöm nem volt mire lehet számítani.
Általános megoldás Kínában, hogy a kisgyerekek kivágott seggű ruhákban járnak. Így nem kell vesződni a pelenkával, a gyerek meg akkor végzi dolgát amikor csak akarja :)) Az alábbi képen megfigyelhető a nyitott ruhadarab. Ez nem otthoni átalakítás eredménye, hanem így lehet megvenni a boltban.
A motorozós nap után ellátogattunk a helyi wellnessbe amit hot spring-ként ismer a helyi szleng. Egy melegvizű forrásra épült áztatóhely, teljesen európai színvonalon. Volt egy nagyobb medence, illetve sok kis 4-6 személyes is. A kis medencék mind különböző gyógynövények levével voltak felturbózva. Volt egy olyan medence is ahol tisztogató halak kajálták le az emberekről az elhalt hámsejteket (és a koszt). Mivel csikis vagyok és a medence teli volt halszarral itt nem időztünk több órát de ki kellett próbálni ezt is :)
Az esték jelentős részét a Dolphin bárban töltöttük ahol filippínó zenekar játszott minden nap és igen jól. Jellemzően RHCP és egyéb örökzöldek mentek legnagyobb örömünkre. A zenekar baráti köre szinte mindig megjelent és beszállt egy kis örömzenélésre. Mi biliárdoztunk, isteni hamburgert ettünk és élveztük a majdnem otthoni hangulatot. Itt barátkoztunk össze néhány pilótával is akik a rohamosan fejlődő kínai légiközelekedés pilótahiányát enyhítik jelenlétükkel. Jellemzően családostul jönnek, azonos fizetés de alacsonyabb adók és az olcsó élet miatt. Volt amerikai, ír, mindenféle náció :) rendesen isznak és jól biliárdoznak. Verekedni is szeretnek...de nem Remélem másnaposan nem repülnek...nyilván nem... :))
Végezetül néhány kép a Dolphin emlékére:
A zenekar :)
Freud...
